Rólunk

Egy sziget, ahol a természet hazatért

A több mint 250 hektáros Veľký Lél sziget Szlovákia egyik utolsó nagy dunai szigeteként ismert. Itt találkozik az emberek természettel összhangban végzett gazdálkodása és az ártéri táj zabolátlan vadonja.

Egy történelmi múltú sziget

A Veľký Lél-i rétek, erdők és Duna-ágak vad múltat és csendes feledés éveit egyaránt megéltek. A mi történetünk az élet visszatéréséről szól – az emberek és a természet együttműködéséről, amely lépésről lépésre formálja át a tájat. Egykor gazdasági udvarok, szeszfőzde és egy szép park állt itt. A réteket lókondák és szarvasmarha-csordák legelték, a Duna-ágak vizét halak népesítették be. A hagyományos gazdálkodás visszaszorulásával a sziget lassan változni kezdett – becserjésedett, kiszáradt, és kiveszett az emberek emlékezetéből.

Új kezdet a BROZ-zal

2006 óta a BROZ természetvédelmi egyesület gondozza a szigetet. Helyi gazdálkodókkal, vízügyi szakemberekkel, tudósokkal és önkéntesekkel együtt kezdtük el helyreállítani, ami megmaradt – és visszahozni, ami lehetséges volt. A sziget nagy részét bérbe vettük, megtisztítottuk az iszappal feltöltődött Duna-ágakat, és programokat indítottunk az élőhelyek és a hagyományos tájképi elemek védelme érdekében.

Az állatok visszatérése

A legeltetés és a kaszálás révén a sziget ismét rétek, erdők és vizes élőhelyek mozaikjává alakul. 2009-től sikerült az első szarvasmarha-csordát a szigetre hozni, amelyek ma ismét természetes módon formálják a tájat. De nem akármilyen állatokról van szó – köztük hagyományos fajtákat találunk, mint a magyar szürke marha, a jellegzetes csavart szarvú racka fekete juh, vagy az ellenálló hucul ló, ez az eredeti szlovák fajta, amely kitűnően alkalmazkodik a dunai tájhoz.

Egy feltámasztott Duna-ág

A Veľký Lél-i Duna-ágat körülbelül 20 évvel ezelőtt vágták el a Dunától a Nagymaros vízlépcső tervezett építése miatt. A panelút lelassította a víz áramlását, az ág elveszítette kapcsolatát a folyóval, feltöltődött és becserjésedett. 2014-ben a BROZ a LIFE projekt keretében helyreállította a vízfolyást a töltések és betonakadályok eltávolításával. Az ág ismét összeköttetésbe került a Dunával, a víz áramlani kezdett, a halak visszatértek az ívóhelyekre, és megelevenedtek a vízimadár-élőhelyek. 2015-ben eltávolították az utolsó akadályt is – a régi duzzasztóval egybeépített utat. Helyét a Mahulienin híd vette át, amely lehetővé teszi mind a közlekedést, mind a szabad vízmozgást. Ma az ág ismét a táj élő része.

Lépésről lépésre a fenntarthatóság felé

A szigeten fejbotolt fűzfákat újítunk fel, őshonos fafajokat ültetünk, inváziós növényeket távolítunk el, és oktatjuk a látogatókat. Minden ökofarmai tartózkodás, minden legeltetés és erdei kirándulás hozzájárul e táj megőrzéséhez a következő generációk számára.